Nemrégiben hallottam valakitől, hogy angol nyelvű kollégákkal történő huzamosabb levelezés után, megkérdezték tőle, hogy miért haragszik annyira rájuk. Mint kiderült, a felkiáltó jelek tömeges használatából az az érzésük támadt az olvasó feleknek, hogy az említett személy írásban kiabál velük.
Iskolában, nyelvtan órán persze azt tanították, hogy felkiáltó, felszólító és óhajtó mondatok végét magyarban felkiáltójellel kell ellátni. Ez természetesen a gyakorlatban nincs így mindenkor, de angolban semmi estre sem. Ott szinte kizárólag szó szerinti felkiáltáskor vagy erősen nyomatékos felszólításkor használt e mondatvégi jel.
Nem is feltétlenül szükséges ezt a szabályt túlragozni, elég két egyszerű példát felhozni:
Return the completed form before the end of this week. - Egyszerű kérés.
Return the completed form before the end of this week! - Erősen nyomatékos felszólítás.
Learn about our special deals. - Sima információ.
Learn about our special deals! - Ez gyakorlatilag leordítja az olvasó fejét. Ilyen mondat alkalmazásánál jobb a felkiáltó jeleket elfelejteni a szövegkörnyezet egész többi részében, különben a szövegíró a legjobb esetben egy cirkuszi kikiáltó hatását váltja ki.
Thank you for your attention! (tényleg...?)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése